Színtézis

független színházi portál

Spanyol virtus a MÜPA színpadán

Ötödik alkalommal valósult meg az Európai Hidak rendezvénysorozat a Müpa és a BFZ szervezésében, melynek középpontjában idén Spanyolország művészete állt. Szeptember 17-én a világhírű cseh mezzoszoprán, Magdalena Kožená Spanyol barokk dalok és flamenco című estjével indult a hónap végéig tartó fesztivál. 

Elsőre talán különösnek tűnhet a barokk zene és a flamenco párosítása, hiszen alapvetően két, teljesen különböző műfajról van szó. A koncert viszont megmutatta, hogy nagyon is működőképes ez a kombináció. Koženát a Private Musicke régizenei együttes kísérte Pierre Pitzl vezetésével, a flamenco pedig egy neves spanyol táncos, Antonio El Pipa és társulata (Compañía de Flamenco) révén robbant be a színpadra. 

A koncertprogramban a 17. századi barokk dalok kaptak nagyobb hangsúlyt. Olyan spanyol szerzők (például José Marín, Santiago de Murcia, Juan Hidalgo) művei szólaltak meg, melyeket csak ritkán hallhat a magyar közönség. Az énekesnő és Pierre Pitzl úgy állították össze a sorrendet, hogy az alcímhez (Szerelem: menny és pokol) igazodva örömtől kicsattanó szerelmes énekek és fájdalmat, gyötrődést kifejező dallamok váltogassák egymást. Ezek közé ékelődtek be a hosszabb-rövidebb flamenco betétek, de olyan is előfordult, hogy amíg Kožená énekelt, El Pipa táncolt körülötte. A Sé que me muero kezdetű Lully-műben például gyönyörűen fonódott össze a barokk zene a lassú, ugyanakkor határozott táncmozdulatokkal.

A tisztán flamenco részeknél két gitáros és három énekesnő szolgáltatta a zenét. Eszméletlenül pontos és pergő ritmusokat hallhattunk, melyek lehengerlő erővel hatottak. A nők néha tapssal egészítették ki a gitárszólamokat, máskor pedig siratókra, kesergőkre emlékeztető dalokat énekeltek. Közben El Pipa izgalmasabbnál izgalmasabb koreográfiákat mutatott be, melyekre egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. Táncművészete alapján azt mondhatjuk, ő a spanyol virtus megtestesítője, elementáris erővel hat a színpadi jelenléte. Lényeges azonban megjegyezni, hogy a „flamenco” nemcsak táncot jelent, hanem egy olyan műfajt, melyben az ének, a zene és a tánc szorosan kapcsolódik egymáshoz.

De ne feledkezzünk meg Koženáról sem, aki szintén lenyűgöző produkciót nyújtott. Az est során megfigyelhettük, hogy nagyon jól tud bánni könnyű, mezzoszoprán hangjával: ha kellett, játékos, tüzes hangvételt használt, de a melankolikus, nyugodtabb tempójú dalok előadása is kifogástalan volt. Hangerejét talán kissé visszafogta, ami annak tükrében érthető, hogy ezúttal nem operaáriákat kellett énekelnie. A cseh énekesnő ugyanis többek közt a berlini Staatsoperben és a Salzburgi Ünnepi Játékokon is alakított már főszerepeket, és néhány éve a Carmenre való készüléssel került közel a spanyol kultúrához. A színpadon táncolnia is kellett, amire El Pipa készítette fel, és ekkor szeretett bele a flamenco temperamentumába.

Kožená nem először dolgozott együtt a Private Musicke együtessel sem: 2010-ben közösen adták ki a Lettere amorose című, olasz barokk dalokat tartalmazó lemezt. A köztük lévő összhang a koncerten is érezhető volt. A kis zenekar a háttérben maradva, ugyanakkor végig biztos támaszt nyújtva kísérte az énekesnőt. A hangszerek összetétele különlegesnek bizonyult, hiszen a megszokott theorba és viola de gamba mellett barokk gitárt, spanyol hárfát és ütőhangszereket is hallhattunk. Ezek használata a spanyol barokk újításainak köszönhető, mivel a zeneszerzők tágítani szerették volna a kor megszokott kereteit.

Különleges hangulatú koncertélményben volt részünk, az Európai Hidak egy erős előadással nyitotta meg a programsorozatát. És bár Koženáék európai turnéjának Budapest volt az első állomása, egy abszolút összecsiszolódott műsorral ajándékoztak meg minket.

Tuska Borbála
Fotó: Posztós János

A bejegyzés trackback címe:

https://szintezisonline.blog.hu/api/trackback/id/tr914172117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket Facebook-on is!

Címkék

Alföldi Róbert (2) Ascher Tamás (2) Átrium (2) Bánfalvi Eszter (1) Bányai Kelemen Barna (1) blog (11) Bodó Viktor (1) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Csákányi Eszter (2) Czajlik József (2) Danis Lídia (1) Dollár Papa Gyermekei (1) Elek Ferenc (1) Esterházy Péter (1) Fekete Ernő (2) FÉM (1) FÉM Színház (1) Fesztiválzenekar (1) Fodor Tamás (1) Forte (1) Für Anikó (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegymegi Máté (1) Herczog Noémi (1) Hevér Gábor (1) Homonnai Katalin (1) interjú (12) Jászai Mari Színház (1) k2 (1) Kárpáti Péter (1) Katona József Színház (5) klasszik (18) konfliktuskezelés (1) Kricsfalusi Beatrix (2) kritika (42) Kurta Niké (1) Lovas Dániel (1) Mácsai Pál (1) Makranczi Zalán (1) Maladype (1) Mészáros Blanka (1) Molnár Piroska (1) Mozsár Műhely (1) Mucsi Zoltán (1) Művészetek Palotája (4) MU Színház (1) My Land (1) Nemzeti Filharmonikus Zenekar (1) Nemzeti Színház (1) Nyakó Júlia (1) Olasz Renátó (2) opera (4) Örkény Színház (2) Orlai Produkciós Iroda (2) Pallagi Melitta (1) PanoDráma (1) Polgár Csaba (1) Radnóti Színház (1) Recirquel (1) Rózsavölgyi Szalon (1) Rujder Vivien (1) Sipos György (1) Spilák Lajos (1) Stereo Akt (2) Stohl András (1) Stúdió K (6) szabadegyetem (2) Szamosi Zsófia (1) színház (1) Szkéné (4) Szkéné Színház (3) tánc (1) Tenki Réka (1) Trafó (1) Trokán Nóra (1) Tünet Együttes (1) Udvaros Dorottya (2) újcirkusz (1) Urbán András (2) Vígszínház (2) Weöres Sándor Színház (1) Woyzeck (1) Ziggurat Project (2) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő