Színtézis

független színházi portál

Mint egy zenebohóc - interjú Rezek Borival

Különböző tippjeink, más és más elképzelésünk van arról, mi is egy színházi rendezőasszisztens feladata. A kávéfőzéstől elkezdve a jegyzetelésen át egészen a kellékek beszerzéséig széles a paletta. De akkor VALÓJÁBAN mi is az asszisztens feladata egy alkotófolyamatban? Erről, valamint Hegymegi Máté Woyzeck c. rendezésében való közreműködéséről kérdeztük a rendezőasszisztensi szak másodéves hallgatóját, a dramaturgia iránt erősen érdeklődő Rezek Borit.

Kezdjük a legelején: milyen ez a rendezőasszisztensi képzés? 

Fontos leszögeznünk, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a képzés nemcsak a rendezőasszisztensi feladatokra terjed ki, hanem minden háttérszakmát igyekeznek megtanítani nekünk, az ügyeléstől kezdve a súgáson át, egészen a kellékezésig, de mi is foglalkozunk dramaturgiával, rendezéssel, sőt tavaly Hegedűs D. Géza Tanár úrral még a színészetbe is belekóstolhattunk. Az osztályban ez sokunk számára nem volt egyértelmű, mikor ide jelentkeztünk. Ez mind kifejezetten hasznos, hiszen ha például független színháznál dolgozunk asszisztensként, akkor minden területen helyt kell állnunk, - ahogy az egyik osztályfőnököm, Ari Zsófi mondaná,- zenebohócként kell léteznünk. Ugyanakkor a kőszínházban zajló munkafolyamatok is gördülékenyebbé válhatnak, ha egy asszisztens rálát több területre. Egy rendező minden olyan feladatra használhatja az asszisztenst, amire neki már nincsen kapacitása. És ez nem a kávéfőzés, ez nem erről szól, szeretném ezt kiirtani a köztudatból. Mindenképpen fontos, hogy a próbafolyamat kezdetén a rendezőnek és az asszisztensének legyen közös terve arra, hogy hogyan szeretnének próbálni. Onnantól az asszisztens feladata a próbák beosztása, a kapcsolattartás mind a művészekkel, mind a műszakkal. Egyfajta összekötő emberként funkcionál. A közös munka beosztása nagymértékben függ a rendező és az asszisztens között kialakult bizalmi viszonytól is.

rezek1.jpg

Hegymegi Máté mellett melyik voltál: az összekötő híd vagy a „zenebohóc”?

Ebben a produkcióban – független színházi előadástól szokatlan módon − ketten voltunk asszisztensek Kovács Henivel (Kovács Henrietta- a szerk.). Az ő feladata volt a kapcsolattartás és a próbák szervezése, de együtt ültünk ott a próbákon. Mindketten folyamatosan írtuk a saját asszisztensi példányunkat, amiben a különböző rendezői instrukciók, színészi gesztusok, kellék-, díszlet mozgások szerepeltek– bár Máténak szivacs agya van, és egy hét múlva is emlékszik, hogy a próbán milyen instrukciókat adott egy színésznek egy-egy jelenetben. Így nem volt nehéz feladatom.

Hogyan kerültél a Woyzeck alkotófolyamatába?

Én kerestem meg Mátét azzal, hogy beülhetnék-e csak „megfigyelőként” a próbáira. Korábbról ismertük már egymást közös barátunk, Fekete Anna díszlettervező révén, aki amúgy Máté állandó alkotótársa is. Máté megörült a helyzetnek, mert a KOHLHAAS c. előadásához (r: Hegymegi Máté, Szkéné Színház, 2016.− a szerk.) épp szüksége volt egy asszisztensre és megkérdezte, hogy ahhoz lenne-e kedvem. Abban a produkcióban kezdtünk el együtt dolgozni, utána így alakult, hogy a Woyzeckben is részt vehettem. Én már egy kész helyzetbe érkeztem bele, ugyanis Máté nagyon jól tudta, kikkel akar dolgozni.

Ez volt az első, igazi rendezőasszisztensi munkád, vagy az egyetem előtt már kipróbáltad magad ezen a területen?

Valójában ez volt az első. Korábban Antal Bálint vizsgaelőadásában segédkeztem asszisztensként, de nagyközönség előtt bemutatott előadásban most dolgoztam először.

rezek2.jpg

Egyszerre látod az előadást kívülről mint összekötő híd és belülről a próbákon elhangzott dolgok jegyzetelése kapcsán. Egyetértesz ezzel a kijelentéssel?

Igen, minden bizonnyal egyszerre történik a kettő, egyfajta kettős szemléletmódot eredményez ez. Nem lehet kívül maradni egy olyan próbafolyamatból, amelyet napról napra, pontról pontra végig kísérsz. Ugyanakkor az a jó asszisztensi attitűd, ha minden folyamatot gyakorlatiasabban látsz. A rendező és a színészek művészi ambíciójával ellentétben a rendezőasszisztensnek a megvalósításon kell agyalnia, és ily módon egyes helyzetekben figyelmeztetheti a rendezőt, hogy egy-egy ötlete nem jöhet létre anyagi, térbeli, strukturális, időbeli, fizikai stb. okokból kifolyólag. Kicsit kontrollemberként kell viselkednie, amiben én jelenleg nem vagyok annyira jó. Szerencsére ebben a próbafolyamatban nem volt erre szükség, mert se Máténak, se Juditnak (Garai Judit, a Woyzeck dramaturgja – a szerk.) nem volt olyan ötlete, amivel ne tudtam volna egyetérteni, vagy ne lett volna megvalósítható.

Művészi tanácsadóként is részt vehetsz a munkában?

Ha olyan viszonyban vagy a rendezővel, akkor persze, megtörténhet. De alapvetően ez nem a rendezőasszisztens dolga. Egy-egy apró megjegyzést tettem, mert Máté olyan típusú rendező, aki nagyon figyel a színészekre és a stábra, megköszöni és elfogadja, ha az a megfigyelés segíti a próbát, vagy az előadást. Ám ez egy szerencsés helyzet csupán.

Hány hétig próbáltatok?

Különleges helyzet alakult ki a nyár miatt, ugyanis három hetet próbáltunk júniusban, majd három hetet szeptemberben. A nyári szünet amúgy az egész csapatnak nagyon jót tett. Sokat ért mindenkiben a szöveg és az egész koncepció. Egységesebbé vált, hiszen az irányok, a lehetőségek egyre szűkültek, és egyre letisztultabbá vált a fókuszpontja ennek az egyébként igen töredékes drámának.

Neked mit jelent Büchner drámája?

Nehéz kérdés, ugyanis egy jól sikerült próbafolyamat asszisztálása végén szinte ösztönösen  átalakul a véleményed az adott műről, főleg, ha a végeredmény, az előadás is nagyon a szívedhez nő és nagyon egyetértesz a rendezői koncepcióval.

Hát, akkor induljunk ki ebből!

Nekem a Woyzeck egy olyan fajta magányos létezésről szól, amiből nem tud az ember kilépni, nincsenek elég jó eszközei ehhez. Olyan mértékben válhat az ember magányossá és kiszolgáltatottá, hogy akár eljut odáig is, hogy megölje azt, aki számára a világot jelentette addig. Nagyon izgalmas megpróbálni megérteni azt, hogy egy ember hogyan juthat el idáig.

rezek3.jpg

A közeljövőben fogtok még együtt dolgozni?

Ez elsősorban Mátén múlik. Részemről nincs akadálya, szerettem vele a közös munkát. Novembertől Pass Andival fogok együtt dolgozni az Eltűnő ingerek című darabjában, amit a Trafóban fogunk bemutatni december közepén. Abban az előadásban is hasonlóan nehéz témákat feszegetünk majd, például, hogy hogyan tudjuk feldolgozni szeretteink elvesztését. Jelenleg a tanulóéveimben az a legfőbb célom, hogy minél több rendezővel dolgozhassak együtt, minél több formanyelvet és kifejezésmódot megismerhessek. Most főleg tanulni, tapasztalni, látni szeretnék.

Az interjút Németh Fruzsina Lilla készítette

A bejegyzés trackback címe:

https://szintezisonline.blog.hu/api/trackback/id/tr5014360927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket Facebook-on is!