Színtézis

független színházi portál

Hova vezet egy véletlen fogfájás?

Decemberben mutatták be az Örkény Színházban Szép Ernő Patika című művét Mohácsi János rendezésében. Interjú Novkov Mátéval a főszereplő, Balogh Kálmán alakítójával boldogságkeresésről, férfi-nő viszonyokról, egy kirekesztő közegről és arról, hogy hova vezethet egy véletlen fogfájás.

Ez az első főszereped az Örkényben. Volt benne valami, ami miatt máshogy kellett készülnöd rá, mint az eddigiekre?

Tudtam, hogy más lesz, nagyobb energiát, teherbírást és koncentrációt fog igényelni, de abszolút mélyvíz-helyzet volt, nem is tudtam konkrétan készülni rá. Annyit lehet tenni ilyenkor, hogy trenírozza magát az ember, aztán magát kérdezgeti, hogy kell-e máshogy csinálni valamit. Ezt meg is válaszoltam magamnak, nem kell, annyit csináltam, hogy felkeltem reggel a fél 9 helyett 7-kor, hogy tízkor a próbán már ne csak ébredezzek, hanem friss legyek és koncentrált.
novkov2.jpg

Fizikailag is nagyobb terhet rótt rád ez a próbafolyamat?

Igen, sőt…Járok folyamatosan edzeni, és ez biztos, hogy segített a koncentrációban és a teherbírásban fizikailag is, de főleg szellemileg. Sokat segített, hogy tudjak figyelni és ne legyek tompa, mert Jánosnál (Mohácsi János, az előadás rendezője – a szerk.) pláne élesnek kell lenni. Már kétszer dolgoztam vele, az első az e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY volt, a másik pedig a Köd utánam, tehát tudtam azt, hogy mennyire épít a színészekre. Nyilván mindenhol érvényes, hogy ajánlatokat tegyen a színész a rendezőnek, de nála ez hatványozottan jelen van, ő vevő is ezekre, várja, hogy mi hozzunk ötleteket, hogy ezáltal megismerjen minket.

Kálmán karaktere hogy alakult benned a próbák során?

Kálmán sok mindenben olyan, mint én. Nyilván ez egy merész kijelentés, és persze nem ugyanazokat csinálja a hétköznapjaiban, de benne van az a tisztaság, az a naivitás, amit ismer az ember. Elég volt visszagondolnom a fiatalabb éveimre, és nem kellett egy konkrét karakter mögé bújnom vagy mindenfélét kitalálnom. Az író is részletesebben írja meg általában a főszerepet, nagyobb hangsúlyt fektet rá, hogy ki ő és mit képvisel, meg nyilván az ember is sokat tesz hozzá saját maga, amikor úgy érzi, hogy hiányos. A többi szereplő mozgatása mind Kálmánhoz képest történik, de kristálytisztán zajlanak a szituációk. János egyrészt elég színészcentrikus rendező, másrészt viszont, ha megakadtam, mindig tudott konkrét instrukciót adni, úgyhogy ilyen értelemben nekem Kálmán nem igényelt nagy keresgélést. Csak csináltam.

Már a darab legelején bekerülünk egy egyértelmű helyzetbe. Elmegy az előző patikussegéd, Kálmán pedig megérkezik.

Az alapján, amit mi állítunk a darabban, a segéd érkezése és távozása ismétlődik. Az előző segédnek viszonya volt a cselédlánnyal, Katival. Azt nem tudni, hogy a patikusnéval is, de megérkezik az új segéd, és gyakorlatilag ugyanaz történik vele, mint az előzővel. Kálmán a boldogságát keresi mindenkiben, és első körben a patikusnével próbálkozik. Ez is érdekes, mert ugyan kiönti a szívét Etelkának, de azért biztos vagyok benne, hogy nem olyan ártatlan, mint elsőre kinéz. Manipulatív, mert miközben magyarázza, hogy tiszta ember vagyok, én csak élni szeretnék, szerelmet szeretnék, beszúr olyan kérdéseket, amikkel zsákutcába szorítja a patikusnét. Kicsit azért azt érzem, annyira mégse tiszta ez a fiú. Jó, nem egy politikus, de a ravaszság, a manipulatív gondolkodás azért ott van benne, és ez annyiban tudatos, hogy a segítségével befűzi Etelkát. Utána megvan a cselédlány, és nem hogy abbahagyná, még folytatja, gyakorlatilag botrányt botrányra halmoz. Nem egy túl bonyolult srác, csak nagyon erőltetve keresi a boldogságát.

patika_ea_horvathjudit_net-1623.jpg

Eleinte mindenki odavan érte. Megjött Pestről, ártatlan, szótlan, nem akar se táncolni, se inni, nem feltűnősködik. Hol van az a pont, ahol ez átfordul, és elkezdi manipulálni a környezetét?

A második felvonás indul azzal a helyzettel, hogy Etelkának fáj a foga, bemegy a patikahelységbe, hogy gyógyszert keressen. Ezt Kálmán félreérti, azt hiszi, Etelka akar tőle valamit, hiszen nincs otthon a patikus. Az, hogy egy helységbe kerülnek az éjszaka közepén, egy kiinduló szikrája az egész lavinának, ami aztán rázúdul Etelkára. Kálmánban az van, hogy ha nem most, akkor semmikor, úgyhogy én most jól elmondom neked, mi nyomja a kis lelkemet. Azt nem tagadom, hogy valós érzelmek vannak a Kálmánban, mert tényleg boldogtalan, tele van önbizalomhiánnyal, egóproblémákkal, és ezzel büntet másokat. Ez a szituáció nyilván a kocsmában, egy asztaltársaságban sose jött volna létre, kellett hozzá a véletlen és egy fogfájás. Az előadás végére azt érzem, a nézők nem kedvelik meg Kálmánt. Ez egyáltalán nem baj, sőt… Ilyen szituációban nem is igazán tudnék szimpatikus lenni, nem is célom egyébként. 

Csodálkozol? Elég nehéz szimpatizálni egy sráccal, aki eleinte ugyan rokonszenves, de aztán jön egy nő, meg még egy nő, aztán amikor az egész a fejére omlana és vállalnia kéne a felelősséget, inkább otthagy mindent. Ahhoz viszont, hogy ilyen botrányt okozzon, kell a közeg is. Milyen ez a falu, milyenek az itt élő emberek?  

Ez egy állóvíz. „Ez, így belegondolva, nem az élet.” – ahogy az előadásban is elhangzik. Minden nap kocsmázás van, ugyanaz a tíz ember jár oda, ugyanarról beszélgetnek, ugyanazokat a problémákat söprik be a szőnyeg alá, és megy a folyamatos piálás, hogy erről ne vegyenek tudomást. Valamilyen szinten ismerős ez a helyzet. Én debreceni vagyok, és ugyan nem egész Debrecenre értem ezt, de vannak ott is olyan kis közegek, ahova én is tartoztam, és most így visszagondolva, érdemben nem csináltunk semmit, csak ismételtük magunkat. És nem akarok hirtelen egy pesti sznob gyerek lenni, csak egyszerűen más a ritmus itt, a fővárosban. Debrecenben lassabb a tempó, sok helyzet ismétli önmagát.

Hogyan hat Kálmán erre a közösségre, és hogyan hat a közösség Kálmánra?

Itt megnyilvánul, hogy egy közeg mennyire kirekesztő tud lenni, és hogy egy idegennek mennyire nehéz egy zárt csapatba, egy idegen világba bekerülni. Az első felvonás fő szituációja egy elég primitív valami, elkezdődik az itatás a kocsmában azzal a címszóval, hogy gyere, mi majd jól bevezetünk téged ebbe az ittlétbe, gyere, öregem, pálinkázz velünk. Ha elmennék mondjuk Jászkarajenőre és végigsétálnék a főutcán, tuti elkezdenék kérdezgetni az emberek, hogy na, ez meg kicsoda-micsoda…De nem kell annyira messzire menni, ez megtörtént velem a 12. kerületben is. Egyszer parkolni akartam a szinkronstúdió előtt, letettem az autót, és ablakok nyíltak ki és bukkantak fel fejek, hogy én vajon ki vagyok és kit keresek. Mondtam, hogy csak parkolóhelyet, mire mondták, hogy jó, azt lehet. Az biztos, hogy Kálmán ottléte felkavarja a laposladányi hétköznapokat, mert felszínre kerülnek azok a problémák, amiket amúgy a szőnyeg alá söpörnek és amik elől elfordítják a fejünket, hiszen amit nem látunk, az nincs is. Elképesztően kilátástalan ez az egész helyzet. Nem foglalkoznak azzal, hogy boldogtalanok, hogy nem itt kéne lenniük, hogy lehetnének akár céljaik is. Bármi bajuk van, igyekeznek ideig-óráig megoldani alkohollal, aztán ha véletlenül szembesülnek valamivel, ami kényelmetlen, akkor újra az alkoholba menekülnek, újra futják ezeket a köröket. Az a baj, hogy például arra az erőszakos kapcsolatra, amit itt is megjelenítünk, ami a patikus és Etelka között van, a fene se tudja, hogy mi a jó megoldás. Egyszerűnek tűnne, hogyha engem egyszer megütnek, akkor én dobbantok, de ha Etelkát nézzük, hova dobbantson? Semmi esélye eljönni, mindenki más is ottmarad, ők belefásulnak abba, hogy nekem ennyi az életem, ez vagyok én, ennyi jutott.

novkov1.jpg

Szerinted Kálmán tényleg szerelmes Etelkába, vagy csak egy gyors ötlet a fejében az, hogyha már mindenki szerint ő a falu legszebb nője, akkor "csakazértis" megszerzi magának?

Biztosan nem szerelmes belé igazán. Tulajdonképpen csak a saját érzelmi kavarodásait és hibáit tolja szerencsétlen nő arcába. Elkezdi ecsetelni, hogy miért volt boldogtalan Pesten, hogy ugyan próbálkozott a nőknél, de sose jött neki össze, és a saját sikertelenségével bünteti Etelkát, levezeti rajta a feszültségét amellett, hogy amúgy nagyon vonzó nőnek tartja. Aki szerelmes, az nem így reagál annak a jelenlétére, akit szeret. Talán többet jelentene neki, mint egy egyéjszakás kaland, de ez nem valósul meg, mert szó szerint egy éjszakájuk van. Ebbe kell beletömöríteni mindent, hogy azért ne csak a testiségé legyen a főszerep, de igazság szerint ez az egész csak Kálmánról szól, teljesen egyoldalú a dolog.

Ha ennyire egyoldalú, akkor Etelka vajon miért megy mégis bele?

Talán rájön sok mindenre, miközben Kálmán dumál, mert a srác nagyon pontos kérdéseket tesz fel. A lehető legegyszerűbben megkérdezi, hogy boldog vagy-e…

Őszinte ez a kérdés? Tényleg érdekli Kálmánt, hogy mi van ezzel a nővel?

Provokatív a dolog, mert Kálmán pontosan tudja rájuk a választ. Tudja, hogy Etelka sose volt szerelmes a patikusba, hogy boldogtalan, hogy bántják. Azzal manipulálni, hogy ki mennyire boldogtalan, csak rafinált emberek tudnak.

patika_ea_horvathjudit_net-2807.jpg

Mi a célja ezzel? Annyi, hogy megkapja Etelkát?

Igen, és az, hogy fürdőzhessen abban, hogy neki van igaza, hogy ő milyen jól látja a világot, hogy milyen dominánsan tudja kezelni ezeket a helyzeteket. Nem akarom egy mocsoknak gondolni őt, mert ugyan nem ártatlan ember, de nem is annyira rossz. Biztos vagyok benne, hogyha Kálmán tényleg szereti Etelkát, akkor felelősséget vállalt volna érte, elviszi onnan. Ehelyett szépen összepakol és visszamegy Pestre, de még előtte Katival, a cselédlánnyal is kikezd. Komolyan, ha én szerelmes vagyok valakibe, ilyen dolgokat biztos nem csinálok. Voltam naiv (sokszor vagyok is), voltam szerelmes, de sose hakniztam azzal, hogy egyke vagyok, meg hogy egyedül nevelt édesanyám, pedig van épp elég ilyen sztorim. Apám nem élt velünk, őt négy éve kerestem meg és találkoztam vele először, mert egyéves voltam, amikor elhagyott, de eszembe se jutott, hogy lányok előtt ilyenekkel villogjak. Ez érzelmi zsarolás, csatolja hozzá az ember a zsebkendőt.

Kálmán Katihoz fűződő viszonya mennyiben különbözik ettől? Kati ugyanis társadalmi helyzetét tekintve jóval könnyebb préda, mint egy köztiszteletben álló férfi felesége…

Ez a ha ló nincs, jó a szamár is tipikus esete.  Ha nem sikerült összeszedni Etelkát, jó lesz a cselédlány is, mert nyilván nem mehet el úgy, hogy ne dominálna valamilyen kapcsolatban. Kálmánnak kell az, hogy érezze, hogy férfi, kell egy nő az egójának, és az egész egyértelműen csak a testiségről szól.

Ott van viszont a darabban a harmadik nő, a postamesterné, aki az első perctől kezdve egyértelműen kimutatja, hogy neki kéne a Kálmán, viszont ő meg Kálmánnak nem kell.

Igen, eleinte Kálmánnak esélye sincs megszólalni az asztalnál, mert folyamatosan a postamesterné beszél, nagyon nyomul, de hogy úgy mondjam, nem zsánere Kálmánnak. Úgy gondolhatja, ha már belekezdünk ebbe az egészbe, tegyük magasabbra a mércét, célozzuk meg a főnök feleségét.

Kálmánnak mit adott ez a fél év a faluban?  

Ahogy mondja, reméli, hogy megkapja a patikajogot, lesz egy saját patikája. Elvileg ez egy szakmai gyakorlat lett volna, hogy megismerje a patika csínját-bínját, az volt a terv, hogy utána visszamegy Budapestre, és kicsit szívósabb rókaként beleveti magát a pesti hétköznapokba. Gyakorlat az volt, hogy szakmai-e, azt nem tudom. Az ártatlanságát, ha ugyan volt neki, azt biztos, hogy elvesztette, bemocskolta magát, nem is kicsit, de szerintem ezek a helyzetek kellenek az ember életébe. Szó nincs arról, hogy azt mondanám, végig kell menni mindenkin és családokat kell felbolygatni, de az tény, hogy az ember nem tud sterilen élni. Törvényeket nem kell áthágni, szabályokat viszont lehet, és nem baj, ha az ember kicsit karcosodik. Szerintem Kálmán örül, hogy lezárhatja ezt a periódust, mert erre nem kéne büszkének lenni, és még örülhet, hogy nem gyilkolták meg baltával. Ez az egész kialakult szituáció nyilván hat rá, de ezzel nem nagyon foglalkozik, megy tovább, keresgéli a boldogságát, visszamegy Pestre.

novkov3.jpg

Szerinted le lehet állni ezzel a boldogságkereséssel? Mikor van az, hogy na, megtaláltam, amit kerestem, most végre boldog vagyok?

Szerintem egy idő után megnyugszik az ember. Hogyha férfi-nő viszonyokról van szó, akkor jobb esetben lenyugszanak a kedélyek, az embernek családja lesz, de ez a folytonos keresés mindig valami újat hoz az életbe. Nekem az életem egyik fő célja az, ha most nem szakmai dolgokról beszélünk, hogy családfő legyek, és legyen egy nyüzsi az asztal körül karácsonykor, ha ez megvalósul, akkor az egyfajta beteljesülés lesz az életemben. Bár nem tudom…ebben a keresgélésben az a jó, hogy ki lehet pipálni az újonnan felmerülő dolgokat.

Gerencsér Anna
Portréfotók: Gerencsér Anna
Előadásképek: Örkény Színház / Horváth Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://szintezisonline.blog.hu/api/trackback/id/tr6714546980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket Facebook-on is!

Címkék

Alföldi Róbert (2) Ascher Tamás (2) Átrium (2) Bánfalvi Eszter (1) Bányai Kelemen Barna (1) blog (11) Bodó Viktor (1) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Csákányi Eszter (2) Czajlik József (2) Dollár Papa Gyermekei (1) Elek Ferenc (1) Esterházy Péter (1) Fekete Ernő (2) FÉM (1) FÉM Színház (1) Fodor Tamás (1) Forte (1) Für Anikó (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegymegi Máté (1) Herczog Noémi (1) Hevér Gábor (1) Homonnai Katalin (1) interjú (11) k2 (1) Kárpáti Péter (1) Katona József Színház (5) klasszik (17) konfliktuskezelés (1) Kricsfalusi Beatrix (2) kritika (43) Kurta Niké (1) Lovas Dániel (1) Mácsai Pál (1) Makranczi Zalán (1) Maladype (1) Mészáros Blanka (1) Molnár Piroska (1) Mozsár Műhely (1) Mucsi Zoltán (1) Művészetek Palotája (3) MU Színház (1) My Land (1) Nemzeti Filharmonikus Zenekar (1) Nemzeti Színház (1) Nyakó Júlia (1) Olasz Renátó (2) opera (4) Örkény Színház (2) Orlai Produkciós Iroda (2) Pallagi Melitta (1) PanoDráma (1) Polgár Csaba (1) Radnóti Színház (1) Recirquel (1) Rózsavölgyi Szalon (1) Rujder Vivien (1) Sipos György (1) Spilák Lajos (1) Stereo Akt (2) Stohl András (1) Stúdió K (6) szabadegyetem (2) Szamosi Zsófia (1) színház (1) Szkéné (5) Szkéné Színház (4) tánc (1) Tenki Réka (1) Trafó (1) Trokán Nóra (1) Tünet Együttes (1) Udvaros Dorottya (2) újcirkusz (1) Urbán András (2) Vígszínház (2) Weöres Sándor Színház (1) Woyzeck (1) Ziggurat Project (2) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő