Színtézis

független színházi portál

Mi számít konfliktusnak? - avagy holtunkig tanulunk

Negyedik alkalommal rendezte meg a dunszt.sk portál a Szabadegyetem elnevezésű kurzusát, amelynek keretében fiatalok és idősek, szakmabeliek és érdeklődők gondolkodhatnak közösen egy-egy aktuális, a (magyar) színházat érintő témán. A kb. három órás rendezvénynek április 1-jén a Stúdió K biztosított teret  ̶  ahogyan az eddigi alkalmakkor is.

A Szabadegyetem rendre egy 60 perces szemináriummal kezdődik. Az előadás mindig az adott témakörbe illeszkedik, ily módon Herczog Noémi összeszedett, precíz és jól előadott prezentációja sem szólhatott másról, mint az aznapi aktuális témáról: konfliktuskezelés a színházban.

noemi.jpg

A Színház folyóirat szerkesztőségi tagja három erdélyi előadás példáján keresztül értekezett a (nemzeti) konfliktus színházi kezelésének módjáról. Pontosabban, keleti szomszédunk fő történelmi, társadalmi, politikai konfliktusáról: Trianonról, románok és a magyarok évtizedek alatt kibontakozott ellentétéről. Azért is kapott jelentős súlyt ez a kérdés mondandójában, mert 2018-ban a román állam több milliós támogatást nyújtott különböző kulturális eseményeknek Románia létrejöttének századik évfordulója alkalmából. A kritikus bevezetőjében beszélt Jan Assmann dialogikus emlékezetről szóló tanulmányáról, az emlékezetpolitika milyenségéről, valamint a nyelv és a többnyelvűség identitáspolitikai jelentőségéről is szót ejtett. Herczog először a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 2015-ben készült előadását, a Double Mind címűt vizsgálta meg. Az Alina Nelega és Kincses Réka által rendezett darab címe már önmagában sokatmondó, ugyanis magyarra „Kettős kötésnek” fordítható: az alapvetően szociálpszichológiai fogalom sokat sejtet az alkotóknak a magyar-román viszonyról, az együttélésről alkotott véleményéről.

A botránykeltő, kedélyeket felkorbácsoló Mihály Vitézt is górcső alá vette a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen is tanító kritikus. Székely Csaba drámája az író személye miatt verte ki főként a biztosítékot: a román közönség nem nézte jó szemmel, hogy a centenáriumi évről magyar drámaíró ír darabot, amelyet aztán egy neves román rendező, Ándi Gherghe rendezett meg a marosvásárhelyi 3G Színházban.

Végezetül Adorjáni Pannának a kolozsvári Reactor nevű csapattal tavaly létrehozott előadásáról beszélt a prezentáló. A 99, 6% nemcsak a kollektív alkotói folyamat, a színpadi egyenrangúság miatt jelentős, hanem színházi kérdést is felvet a darab formai megoldása. Tudniillik: létezhet-e részvételi demokrácia a színházban? Mindenesetre Herczog Noémi szemináriuma végén az új szempontok megkeresésére, figyelembevételére, és a múlt újragondolására, a jelen viszonyaira való koncentrációra hívta fel a (magyar) színház és a közönség figyelmét.

kerek.jpg

Az érdekes szeminárium után szokásos módon következett a kerekasztal beszélgetés. Ez alkalommal Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója; Kricsfalusi Beatrix kritikus, színházi szakíró és adjunktus; Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója, illetve (a kicsit késve érkezett) Olasz Renátó színész vett részt az értekezésen. Már a moderátor, Kollár Zsuzsanna első kérdése  ̶  miszerint gyáva-e a magyar színház?  ̶  megosztotta a résztvevőket. Urbán András szerint jelen helyzetben már az is kérdés, hogy mi az, hogy magyar színház? A rendező saját színházát bátornak vallja, ám minden viszonyítás kérdése: hogyan reagál a mire, a melyik társadalmi/ színházi réteg? Ily módon a konfliktus fogalma sem tiszta: nem mindegy, hogy egy társulaton belül felmerülő konfliktusról vagy a színháznak a társadalmi folyamatokba való belefolyásáról és az ebből fakadó összetűzés(ek)ről van szó.

Urbán beszélt a Trianon okozta kétoldali frusztrációról, az anyaországban létrejött csupán vicces, de kevésbé önkritikus, konfliktuskerülő előadásokról, valamint a nemzet színházának a társadalomban betöltött alapvető szerepéről  ̶  vagy annak hiányáról. Ennek kapcsán Kricsfalusi kiemelte: muszáj beleállni a konfliktusokba színházon belül és kívül is, muszáj feltenni a kínos kérdéseket is, hiszen ha saját magunkkal és/vagy alkotótársainkkal nem vagyunk őszinték, egyetlen társulat sem tud hitelesen, a társadalomért felelősen és kritikusan létrehozni egyetlen előadást sem. Kricsfalusi fájlalta, hogy a magyar színház sok esetben később reagál (társadalmi) jelenségekre, mint a román színház. Czajlik szerint a bátorság terjedése függ az anyagiaktól is. A rendező szerint a mai mediális körülmények között sokkal kevésbé tud hatni a színház, mint a korábbi századokban. Ez egyfajta szabadságot biztosít az alkotóknak, hiszen ma már nem lehet egy előadással nagy mértékben felforgatni a közhangulatot. Ám ez a szabadság érdektelenséggel is jár: Czajlik úgy látta, ha "saját"” felvidéki problémát mutat meg az itthoniaknak, oda se figyelnek vagy belterjesnek, esetleg didaktikusnak ítélik az előadást.

urbanbetti.jpg

A beszélgetés során felmerült az igazgatóváltással járó konfliktushelyzet is, erről Olasz Renátó fejtette ki bővebben véleményét, ugyanis a Szegedi Nemzeti Színházban tavaly tavasszal történt vezetőcsere kapcsán ő osztotta meg nyilvános levelét Facebook-oldalán. Az akkor tapasztaltakat Olasz kiegészítette saját megállapításával, miszerint a kőszínházi társulatok nagy része rendelkezik egyfajta „pózzal”. Egy olyan alapállapotban léteznek, amelyben tudjuk, hogy van konfliktus, de a komfortérzet megtartása érdekében, valamint a „jobb a békesség” jegyében inkább elhallgatják, „eltussolják” azt egymás között a kollégák. Ez az elfojtás pedig a színész és a színház teljesítményére, az alkotói folyamatra is hatással lehet. Urbán ezt kiegészítette: szerinte minden alkotói folyamatban létezik konstruktív, az előadás létrejöttét szolgáló konfliktus (is).

Szerencsére a nézők is részt vettek a beszélgetésben, ily módon került szóba a felelősség és a konfliktus mint a színházi alaplét témája is.

Sokkal gazdagabban térhettünk haza aznap, mint amekkora „vagyonnal” érkeztünk a Stúdió K-ba. Fontos a dunszt.sk rovatvezetője, Dézsi Fruzsina programsorozata. Fontos, hogy szabadon, kortalan egyetemistaként beszéljünk, vitatkozzunk színházat és társadalmat, minket és a világot érintő kérdésekről, témákról. Hiszen holtáig tanul az ember.

(A szabadegyetem következő eseménye április 25-én lesz, amikor is a résztvevők a kísérleti színházcsinálásról fognak beszélgetni. A program ingyenes, regisztrálni a szinhaziszabadegyetem@gmail.com-on lehet.)

Németh Fruzsina Lilla
Fotók: György Alida

A bejegyzés trackback címe:

https://szintezisonline.blog.hu/api/trackback/id/tr1014766880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket Facebook-on is!

Címkék

Alföldi Róbert (2) Ascher Tamás (2) Átrium (2) Bánfalvi Eszter (1) Bányai Kelemen Barna (1) blog (11) Bodó Viktor (1) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Csákányi Eszter (2) Czajlik József (2) Dollár Papa Gyermekei (1) Elek Ferenc (1) Esterházy Péter (1) Fekete Ernő (2) FÉM (1) FÉM Színház (1) Fodor Tamás (1) Forte (1) Für Anikó (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegymegi Máté (1) Herczog Noémi (1) Hevér Gábor (1) Homonnai Katalin (1) interjú (11) k2 (1) Kárpáti Péter (1) Katona József Színház (5) klasszik (17) konfliktuskezelés (1) Kricsfalusi Beatrix (2) kritika (43) Kurta Niké (1) Lovas Dániel (1) Mácsai Pál (1) Makranczi Zalán (1) Maladype (1) Mészáros Blanka (1) Molnár Piroska (1) Mozsár Műhely (1) Mucsi Zoltán (1) Művészetek Palotája (3) MU Színház (1) My Land (1) Nemzeti Filharmonikus Zenekar (1) Nemzeti Színház (1) Nyakó Júlia (1) Olasz Renátó (2) opera (4) Örkény Színház (2) Orlai Produkciós Iroda (2) Pallagi Melitta (1) PanoDráma (1) Polgár Csaba (1) Radnóti Színház (1) Recirquel (1) Rózsavölgyi Szalon (1) Rujder Vivien (1) Sipos György (1) Spilák Lajos (1) Stereo Akt (2) Stohl András (1) Stúdió K (6) szabadegyetem (2) Szamosi Zsófia (1) színház (1) Szkéné (5) Szkéné Színház (4) tánc (1) Tenki Réka (1) Trafó (1) Trokán Nóra (1) Tünet Együttes (1) Udvaros Dorottya (2) újcirkusz (1) Urbán András (2) Vígszínház (2) Weöres Sándor Színház (1) Woyzeck (1) Ziggurat Project (2) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő