Színtézis

független színházi portál

A fény nyomában

Valahol a 12 sor szélén ülök. Várom, hogy elcsendesedjen a nézőközönség az elmémben tomboló zajjal együtt. Várok a pillanatra, hogy kiszakadjak a közegből, a pillanatra, amikor az előadás magával ragad, mikor megváltozik/átalakul a tér.

...és egyszer csak eltávolodom a valóságtól, részévé válok a cselekménynek...

Szeretet, fájdalom, kísértés, kín, változás, újrakezdés, küzdelem, élet és halál... Egy helyben ülök mégis, mintha a világ több pontján lennék egyszerre, s pontosan átérezném mindazt, ami az ott élőkkel történik.

A Recirquel társulat rendezőjének és koreográfusának (Vági Bence) ismételten egy magas színvonalú, semmihez sem hasonlítható, zseniális produkciója ölt testet a My Land című előadásban. A mindennapos nehézségek mellett, globális problémákra is rámutat. Például a világ különböző területein dúló értelmetlen vérontásra, az ebből való kényszerű menekülésre. Arra, hogy milyen az, mikor valaki elveszti az otthonát és el kell hagynia a hazáját. A decentralizált háborúval szinkronban tör felszínre a szereplőkben dúló harc is. A párhuzam az elengedésre koncentrálódik, arra, hogy hiába ragaszkodunk valamihez, vagy valakihez foggal-körömmel, ha az élet egy visszafordíthatatlan változással áll elő, amit vagy elfogadunk, vagy jobb híján belehalunk. Ha elfogadjuk, hogy kialszik a láng és már nincs remény, van lehetőségünk arra, hogy tovább menjünk és újra megkeressük az éltető fényt.

myland.jpg

A kezdetet jelző harangszó, a népies, emelkedett lüktetésű zene (Szirtes Edina Mókus, Terjék Fiddler Gábor), a viszonylag egyszerű díszlet olyan egységet alkotnak, melyek a földnek, mint fogalom, sokkal mélyebb tartalmat adnak. Valami, ami szent. Valami, amivel tulajdonképpen mi emberek egyek vagyunk/voltunk/leszünk. Ezt a fajta asszimilációt erősítik a homokszínű, szakadt, lepelszerű és az alatta viselt testszínű, elasztikus jelmezek (Kasza Emese) is. A dekoráció kreatív kihasználása, tartalmas egyszerűsége, a profi fénytechnikának (Pető József, Lenzsér Attila) köszönhetően létrehoz egy olyan szférát, ami a nézőben azt az érzést kelti, ő maga is a történet része. Ezen azonosulást az artisták kimagasló művészi előadásmódja és megkérdőjelezhetetlen technikai tudása csak fokozza.

Intelligens, kiforrott mozgásuk katartikus magaslatokba emeli a műsor színvonalát. Kiérződik a rendező és a szereplők elhivatottsága, alázatos munkája. Olykor egy apró érintés, gesztus, arcvonás is esszenciális erővel bír. Az pedig, hogy az előadóművészek, akik testük és a fizika törvényeinek határait feszegetik, még mimikájukat is a ’szerepnek’ megfelelően kontrollálják, talán a profizmus csúcsa. Arról nem beszélve, hogy milyen természetességgel bánnak az eszközökkel. A földet szimbolizáló homokkal, ami beborítja a színpadot, mely a fényviszonyoknak megfelelően mindig változtatja rendeltetését. Olykor a szilárd alapokon álló otthont, a biztonságot, s néha a képlékeny, ingoványos talajt testesíti meg. Minden mozdulat és kellék jelentéssel bír. Nem az attrakción van a hangsúly, hanem a kifejezésen. Az által, hogy a koreográfus kontextusba helyezi a különböző ’mutatványokat’, tartalmat/szerepet ad nekik, válik dinamikussá a történet, mely szavak nélkül kelt mély érzéseket.

Recirquel - My Land / OFFICIAL TRAILER (2018) from Recirquel on Vimeo.

A produkcióban szereplő hét artistán (Rodion Drahun, Roman Khafizov, Sergii Materinskyi, Yevheniia Obolonina, Andrii Pysiura, Mykola Pysiura, Andrii Spatar) kívül nyolcadikként van jelen a fény, mint örök reménysugár. A fény, ami pislákol. A fény, ami látszólag elveszik. A fény, ami ha kialszik, a sötétség veszi át az uralmat. De, ha a fénynek csak egyetlen apró kicsi kis szikrája is megmarad, képes újból vakító erejűvé változni.

Ahogy vége szakad az előadásnak, és visszakerülök a fizikai világba, hirtelen azt sem tudom hol vagyok. Az egy órás műsor során elveszítettem a tér és időérzékem, és egy hatalmas belső utazást tettem meg. Úgy gondolom, hogy ilyen jellegű varázslatra, csak kevés művész képes. Számomra a művészet, a színház mindig is csodának számított és számít a mai napig is. Varázslatnak, méghozzá azért, mert soha nem értettem, hogyan tud valami sokkal kifejezőbb lenni ezer szónál.

Meg kell tapasztalnod a sötétséget ahhoz, hogy értékeld a fényt.

Paál Krisztina

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szintezisonline.blog.hu/api/trackback/id/tr7914821918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket Facebook-on is!

Címkék

Alföldi Róbert (2) Ascher Tamás (2) Átrium (2) Bánfalvi Eszter (1) Bányai Kelemen Barna (1) blog (11) Bodó Viktor (1) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Csákányi Eszter (2) Czajlik József (2) Dollár Papa Gyermekei (1) Elek Ferenc (1) Esterházy Péter (1) Fekete Ernő (2) FÉM (1) FÉM Színház (1) Fodor Tamás (1) Forte (1) Für Anikó (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegymegi Máté (1) Herczog Noémi (1) Hevér Gábor (1) Homonnai Katalin (1) interjú (11) k2 (1) Kárpáti Péter (1) Katona József Színház (5) klasszik (17) konfliktuskezelés (1) Kricsfalusi Beatrix (2) kritika (43) Kurta Niké (1) Lovas Dániel (1) Mácsai Pál (1) Makranczi Zalán (1) Maladype (1) Mészáros Blanka (1) Molnár Piroska (1) Mozsár Műhely (1) Mucsi Zoltán (1) Művészetek Palotája (3) MU Színház (1) My Land (1) Nemzeti Filharmonikus Zenekar (1) Nemzeti Színház (1) Nyakó Júlia (1) Olasz Renátó (2) opera (4) Örkény Színház (2) Orlai Produkciós Iroda (2) Pallagi Melitta (1) PanoDráma (1) Polgár Csaba (1) Radnóti Színház (1) Recirquel (1) Rózsavölgyi Szalon (1) Rujder Vivien (1) Sipos György (1) Spilák Lajos (1) Stereo Akt (2) Stohl András (1) Stúdió K (6) szabadegyetem (2) Szamosi Zsófia (1) színház (1) Szkéné (5) Szkéné Színház (4) tánc (1) Tenki Réka (1) Trafó (1) Trokán Nóra (1) Tünet Együttes (1) Udvaros Dorottya (2) újcirkusz (1) Urbán András (2) Vígszínház (2) Weöres Sándor Színház (1) Woyzeck (1) Ziggurat Project (2) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő