Fülsüketítő csendben ülök a vak sötétben és némán ordítok. A roskadozó asztalra támasztom könyökömet, arcomat tenyerembe temetem. A szemem csukva van, mégis mindent látok. Mindent, ami körülvesz, és mindent, amit valaha láttam. Már számtalanszor végig pörgettem saját életem képkockáit, de egyszerűen…