Indul a TIM Production újabb évada – vagy inkább tanéve?
Sokféle és sokfajta stúdióról hallunk Budapest- és országszerte egyaránt: GNM, Pesti Broadway, Bánfalvi Stúdió, Thália Színitanoda stb. Ám itt még nem ér véget a lista, nem is érhet, hiszen a nemrég megalakult, idén öt éves TIM ebben az évadban is tart foglalkozásokat kezdő és haladó csoportok számára egyaránt. A kezdetekről, az újfajta színészképzési módszertanról és maga magáról is beszélgettünk Tőzsér István Martinnal, a stúdió alapítójával és vezetőjével.
Mi az az új, a „más”, a többlet, amit a nemrég megalakult TIM nyújtani tud a színház, a színészet iránt érdeklődő fiataloknak?
Az említett stúdiók intézmények, vagy valamely intézmény alá tartoznak. Ezzel szemben a TIM Színistúdió egy merész magánvállalkozás, mely már alapjaiban véve attól más, hogy én hoztam létre, egyedül. A célom az volt, hogy az eddigi tapasztalataimat, a gondolataimat megoszthassam másokkal, átadjam – fiatalként fiataloknak. Éppen ez a fiatalos lendület is különlegessé teszi a TIM Színistúdió csapatát: mindig új dolgokba fogunk bele, nem állunk bele avítt, régi irányzatokba, és nem gondoljuk, hogy csak azért kellene valamit újra ugyanúgy csinálni, mert legutóbb is így volt. Jómagam és a körém gyűlt csapat is teli van kíváncsisággal, az új kipróbálásának vágyával. Nem árulok zsákbamacskát, nem állítom, hogy aki a színistúdió tagjává válik, egyenes útja vezet a színpadra – ilyet senki sem ígérhet. Ugyanakkor az a csapatszellem, hangulat és az a mentalitás, ami a videókból kifelé is tükröződik, valódi. A csapat többi alkotója is velem együtt a minőségre törekszik, amit, tudjuk, csak alázattal érhetünk el. Úgy gondolom, ez az alázat és minőség tesz bennünket leginkább különlegessé.
Hogyan indult el a stúdió? Mi adta az alapötletet és egyáltalán, kicsoda pontosan Tőzsér István Martin?
Gyerekkorom óta érdekel a színház és a film világa, maga az alkotás. Az alkotni vágyás vezetett a kiskunmajsai Tomori Pál Gimnázium médiaszakos osztályába is, ahol teret tudtak biztosítani filmes ötleteimnek. Szerencsés osztályom volt: a produkciókhoz operatőrt, rendezőasszisztenst találtam közöttük; osztályfőnököm és osztálytársaim is mellém álltak. Tizenhat éves voltam, mikor elkezdtem az alkotással foglalkozni, és a Vámpírok bálja musicalen felbuzdulva A Titkok kertjét állítottam színpadra. Nem iskolai színibemutató volt ez: városi rendezvénnyé nőtte ki magát; melyet csak a város támogatásával sikerült megvalósítani.
A színistúdió A Titkok kertje után indult el, akkor ugyanis megnőtt az igény arra, hogy a fiatalok fejleszthessék magukat, egy, a már A Titkok kertjével is megalapozott komolyabb szinten. Ezzel párhuzamosan elkezdtem dolgozni a Musicalek éjszakáján, melyből később trilógia lett – befejező darabját tavasszal mutattuk be. A színházi előadások minősége és sikere legitimálta a stúdiót, mely egy éve már Budapesten is működik.
Kik voltak egykor a stúdió tagjai, és kik vehetnek majd részt a kurzusokon?
A produkciókról és a már színistúdiós tagoktól hallva futótűzként terjedt a színistúdió híre, sokan szerettek volna a csapat részévé válni, részt venni munkáimban. A csapat természetesen sokat formálódott: az egy irányba húzó, kitartó mag maradt meg, közben sokan tovább is léptek, többen a színházi pályán folytatva életüket. Olyanokat várunk még csapatunkba, akik elhivatottak a színészet, a filmszínészet iránt, és azt érzik, hogy valóban alkotni szeretnének, valamint kifejezni önmagukat; mindezt egy olyan csapatban, ahol a közös munka kifejezetten fontos és értékes, és ahol a közös eredményhez mindenki hozzájárulhat.
Tapasztalat, nyitottság, befogadás, elfogadás. Mind a négy kifejezés egyben kulcsszava a stúdiónak. De vajon mit jelentenek ezek a szavak a stúdió vezetőjének, Tőzsér István Martinnak?
Egyrészt az eddigi tapasztalataim átadására is vonatkoztathatók ezek az értékek, de ezen túl én is szeretnék új dolgokat meglátni, tapasztalni, és folyamatosan inspirálva lenni a csapat tagjaitól, valamint szeretném, ha egymásra is hasonló hatást tudnának tenni. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a világot, és benne egymást és önmagunkat megérthessük, nyitottnak kell lennünk, hogy befogadhassuk azt, amire a világ tanítani szeretne bennünket. Ez minden alapja. Egy jó színésznek, színművésznek pedig érteni kell a világot, ahhoz, hogy szerepekben, alakokban tovább tudja ezt vetíteni közönségének. Az átadáshoz, a bemutatáshoz filozófiai és esztétikai érzékkel is rendelkeznie kell. A célom, hogy felnyissam a csapattagok szemeit, hogy ne csak nézzék a világot, de lássák is azt.
Németh Fruzsina Lilla
További információk:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.