Színtézis

Utazás Woyzeckhez

Kicsoda Woyzeck? Hogy ezt megtudhassuk, most mindenki egy percre csukja be a szemét! Nem vicceltem, tényleg mindenki! Ön is! Köszönöm, nagyon jó! 
Most, hogy kinyitották kedves Olvasók, nézzenek szét! Egy – az Önök világától távoli galaxisban, ismeretlen tájon, sőt más évszázadban is vagyunk. (Ha látottakból bármi is hasonlít az Ön otthonára, vagy környezetére, elnézést kérünk! Ez csak véletlen egybeesés lehet.)
Körbenéztek? Látták a kicsit koszos falakat is? Látták a kókadt szobanövényt? Igen? Rendben.  Akkor most már ismerjük meg az itt élő embereket is. Megyünk egy egy emberi élet élve boncolására. Megyünk színházba!

Szabó Mátyás Péter egy egészen izgalmas darabhoz, Georg Büchner Woyzeckéhez nyúlt a Mu Színházban. De miért is lenne különlegesebb ez a mű, mint a többi? Hol is kezdjük? Maga az alapszöveg azért, mert tulajdonképpen soha nem készült el. A szerző, Georg Büchner ugyanis még mielőtt be tudta volna fejezni darabját 1837-ben tífuszban elhunyt. Tehát adott egy félbemaradt alkotás, amiről nem tudjuk pontosan hogyan nézett volna ki, ha egyszer elkészül. Hogyan lehet színpadra vinni egy be nem fejezett művet? Lehet-e egyáltalán?

Egy ilyen műnek a színpadra állítása különleges kvalitásokat és rengeteg munkát igényel mind a rendező, mind a színészek részéről.  És természetesen a darab jellegéből fakadóan minden színház, és minden társulat máshogy közelíti meg Woyzeck személyét. Aki kicsit jobban belemélyed a mű színpadi feldolgozásaiba hamar rádöbben, hogy milyen hatalmas eltérések vannak az egyes megközelítések között. Azt is mondhatnánk, hogy sok olyan párhuzamosan futó, egymástól független Woyzeckről beszélhetünk, akik még a végtelenben sem feltétlenül találkoznak egymással.

De hogyan jelenítette meg ezt a darabot a fiatal rendező? Egyrészt a feldolgozás egyik jellemzője az erős töredékesség. A rendező által választott jelenetezési technika következtében a mű egyes szituációi éppen csak felvillannak, majd hirtelen eltűnnek a nézők szeme elől. A nézőnek alig van ideje megérteni az eseményeket, máris belekerül egy következő, új szituációba. Ennek a technikának, illetve a reális elemek irreálissal történő keverésének következtében, néha nehéz megállapítani, hogy mikor ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik jelenet. De vajon mi lehetett ennek az oka? Miért élt ezekkel a technikákkal Szabó Mátyás Péter?

Ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban tisztábban lássunk talán érdemes kicsit jobban odafigyelni ezekre az „irreális”/irracionális elemekre előadás közben. Mik ezek? És miért szerepelnek az előadásban?

Ha alaposan megfigyeljük ezeket a különös mozzanatokat, egy idő után felmerül bennünk, hogy az előadás során nem úgy látunk, ahogy Woyzecket látnák a polgártársai, hanem úgy, ahogy Woyzeck látja a világot. Éppen ettől nyomasztó a darab, hiszen a megbomlott, vagy legalábbis a nem tiszta elméjű Woyzeck szemszögéből a világ nem más, mint egy érthetetlen és gonosz káosz.

A darab töredékességének hangsúlyozását segítette elő a díszletezés is. A színpadon számtalan kockát láthattak a nézők, amelyek a színészek folyamatos pakolása, egymás mellé emelése, szétrakása, egymásra építése során alakította ki a jelenethez szükséges díszletet. Így jött létre a sok kockából hol egy bölcső, hol egy asztal, hol egy borbélyüzlet, hol egy otthoni szoba. Ebben a díszletválasztási-koncepcióban pedig nem csak az ötlet, hanem a megvalósítás is zseniális volt. Ezek az építkezések ugyanis a színészi játék közben zajlottak le, ráadásul olyan természetességgel, hogy senkit nem zavartak meg előadás közben.

De a színészi játék nem pusztán a díszlet folyamatos kialakításában, hanem a karakterek megjelenítésében is kiváló volt. A főszereplőt, Franz Woyzecket alakító Szabó Zoltán mesterien ábrázolta a hétköznapi, mindenki számára alávetett kisembert, aki egy törvénytelen kapcsolatban él szerelmével Marieval (Kőszegi Mária). Hősünk túlzott alázattal próbál érvényesülni az őt körülvevő világban, ahol egyedüli támogatója barátja, a Kárpáti Pál által alakított Andres volt.

A Kőszegi Mária által megjelenített Marie – a gyönyörű és fiatal anya – személye rendkívül összetett. A lány egyrészt szeretne kitörni a nyomorból, és a társadalmi megvetettségből, ami törvénytelen kapcsolata miatt övezi, - ehhez a kitöréshez kiváló lehetőséget biztosít számára egy hirtelen jött szerelem a Jankovics Péter alakította őrnaggyal -,  másrészt folyamatosan vívódik magával és a tettei okozta bűntudattal. Ezt a vívódást a vágyak, kötelességek és bűntudat között Kőszegi Mária mesterien mutatja be.

György Zoltán Dávid alakított orvos szintén rengeteget ad a darabhoz. György Zoltán egy igazi régivágású vidéki orvost jelenít, aki valamiért mindig kicsit lenézi, de olykor atyai támogatásban részesíti pácienseit. Személyisége egyszersmind rémisztő és megnyugtató.

S hogy mi történik akkor, ha az ember féltékeny? És mi történhet, ha megcsalják?  És ki a hibás, ha megtörténik a bűn? Egyáltalán mi a bűn? Nem kapunk rá választ. Csak rengeteg kérdést, és szempontot.

Kedves Olvasók, csukják le újra a szemüket! Repüljenek vissza, haza, a jelenbe. Nézzenek szét! Látnak itt is Woyzecket? Ha nem, akkor keressenek jobban. Csak ne a tükörnél találják meg.

Boross Krisztina
Forrás: MU