Színtézis

,,Ha vártok hát bocsánatot
Nekem is mind megbocsássatok.”

(Shakespeare: A vihar, Tandori Dezső fordítása)

Valamilyen tiszteletteljes, távolságtartó érzéssel kéne viszonyulni. A Nemzet Színésznője áll egyedül előttünk, mesél az életéről és énekel nekünk, vendégekkel karöltve másfél órában. Nem egy szobor, nem egy megközelíthetetlen díva lép elénk, hanem egy végtelenül szerény, szeretetteljes, sokat tapasztalt nő mesél magáról, életéről, boldogságairól, fájdalmairól, veszteségeiről, szerelmeiről. 

Az elmúlt pár évben az önálló estek műfaja felélénkült. A Nemzetiben, a Radnótiban, a Belvárosiban és a Rózsavölgyi Szalonban egymást érik az önálló estek. Ennek két oka lehet, az egyik, hogy az adott művész nagyon fontosnak érez egy gondolatot, egy történetet, amit el akar mesélni, és ehhez azt az intim, vallomásos közeget választja, ahol a színész és a magánszemély alakja közti választóvonal elmosódik. A másik némileg köthető ehhez, hogy az adott színészt a színháza nem tudja a számára megfelelő, kimerítő feladatokkal ellátni és pótlásképp elkészítheti az adott estet. 

Molnár Piroskáról kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb magyar színésznők egyike, és talán éppen ezért az ,,Emberi hang…” címet viselő önálló estje a Rózsavölgyi Szalonban egy nagyon fontosnak érzett gondolatot akar közvetíteni. A címben sugallt emberi hang vonatkoztatható önmagára, de pályatársaira, kollégáira, akiket meghív minden egyes estjéhez (a bemutatónál Novák János tette tiszteletét). Ezzel azonnal azt a pozíciót veszi fel az előadást, hogy itt nem egy nagy művészt, hanem a mögötte megbújó embert láthatjuk. Ezt az eltolást mutatja a jelmez is (Szakács Györgyi munkája). A nagy kosztümökbe bújtatott ember esendősége jobban megmutatkozik. Küzdelem a dívaszereppel, amelyet tartással csinálunk végig, de mögötte ott remeg a test. Ezt nagyon jól megmutatja Molnár Piroska indirekt kézremegése. Szép látni, hogy egy ekkora művész is remeg egy ilyen ,,könnyed” est előadása közben.

A címben jelölt hang arra is utal, hogy itt dalokat fogunk hallgatni – dalokon és a köztük elhangzó prózai részekből áll össze valamilyen kép a színészi pályáját átélő Molnár Piroskáról. Tizennégy dal mutatja be a pályakezdő, pályát megismerő és a pályán sok áldozatot megélt, a pályáért élő művész életét. Ezzel azt is kijelenti az előadás, hogy Molnár Piroska egyenlő a színházzal. Csak ebből és csak így tud élni, létezni, beszélni. A kezdeti kedves, játékos dalokat szépen felváltják a komoly mondanivalóval rendelkező énekek. A váltás valahol az első 20-25 perc után érezhető, amikor a Koldusoperából a Ballada a szexuális szolgaságról hangzik el. Ez után minden dalnak komoly emberi tartalma van és a megéltség ad hozzájuk hitelt. A dalok sorrendjébe közbeékelődik Novák János 4 dala, amelyet a Bors néni közös éneklése nyit meg. Ezt követi talán a három legfontosabb dal, a Színésznő dala, amely játékosan, viccesen öniróniát gyakorol a nagy művészi pálya felett. Majd a Milánó-Rotterdamon keresztül Hollósi Frigyesre emlékezünk – könnyekkel küzdve. Ezt zárja le a Mahler Gyermekgyászdalából a 4. számú ének. 

Az előadást a zenei vezető, Termes Rita kíséri zongorán, hozzá társul a rengeteg eszközön hangot nyerő – és a játékban is kicsit résztvevő Bornai Szilveszter. Ahogyan a hang is teljességgel a helyén van, úgy a zene is pontos és fantasztikusan szólal meg. A tér elrendezése – zongora középen és két szék körülötte, rajta pedig különféle italos poharak – erősíti a szalon, nota bene az orfeum jellegét az előadásnak. A nézők közvetlen közel, körbeülik ezt a teret. Az előadók – főképpen Molnár Piroska – számára nincs menekvés. 

A Vörös Róbert által szerkesztett, rendezett előadás szívmelengető estét teremt. Ezt Molnár Piroska személyisége, a választott dalok sorrendje és az előadás maximális profizmusa garantálja – és persze a vendégek miatt minden este kicsit más. Szép gesztus ez is, a pályatársak megidézése. Ez azt jelzi, hogy a színészi pálya nem egyedül elérhető eredmény, hanem partnerek során keresztül alakul. De a legfontosabb partner mindig a közönség marad. Érdemes elmenni rá - mert Molnár Piroska személyén túl, ez az előadás egy ember életéről szól, akit látva rájöhetünk arra, hogy még ha keserédes is ez az élet, a maga módján megéri és szép megélni. 

Kalmár Balázs
Fotók: Éder Vera