Lars Vogt és a Royal Northern Sinfonia koncertje
Program:
Beethoven:
- Prométheusz nyitány
- IV. (G-dúr) Zongoraverseny
- IV. (B-dúr) Szimfónia
Ismét egyik kedvenc témámról,a „csak Beethoven” koncertről fogok írni. Az este másik főszereplője Beethoven mellett ezen a koncerten a karmesterként és zongoristaként is funkcionáló Lars Vogt, aki mindkét említett szerepben bemutatkozott.
Kezdésnek a viharos-tüzes Prométheusz nyitányt hallhattuk. Már itt feltűnt egy apróság Vogt Beethoven-értelmezésében: a zenekar hangzásából hiányzott egy fajta homogenitás, a szólamok szebb, jobb összecsiszolása. Gyakran hallottam a zenéből kiragadott gesztusokat, ami hol jobban, hol rosszabbul vette ki magát. A nyitányban amúgy megvolt a rá jellemző energia és – szólhat akár Vogt mentségére (?) – a tempó megválasztása is jó volt.
A pálca egy darab erejéig a backstage-ben maradt, ideje volt megismerkedni az este karmesterének zongoristai kvalitásaival is. A IV. zongoraverseny kezdő ütemei zeneileg érzékenyek. A szólista által legelőször megszólaltatott hangok erős hatást gyakorolnak a darab hangulatára. Ebben az esetben kitűnően működött a gesztusokra bontó interpretáció. „Töredékesen”, kevés pedállal szólalt meg a nyitó rész és a mű szép, arányos párbeszédben folytatódott, kellemes, könnyen befogadható zongorajátékkal. A ráadásnak is helye volt. Egy igazi különlegességgel, Janácek „Jó éjszakát” című csodálatos kis zongoradarabjával ajándékozott meg minket Vogt.
Az estét megkoronázandó: IV. Szimfónia. Véleményem szerint egy méltatlanul keveset játszott „páros” Beethoven. Izgalmas, könnyed zene rengeteg meglepetéssel és humorral, ami hangulata miatt is jó választás volt a koncertre. A darab előadása során a Negyedik összes jellemzőjét hallhattuk: a Haydni humort, a játékosságot, az örömet, a könnyedséget.
Az ezt követő zenekari ráadás – angol módra – Elgar Reggeli sanzon című műve kontrasztos, ám kellemes levezetése volt a Beethoveni energiáknak.
Véleményem szerint a koncertről komolyabban kifogásolható dolgot nem nagyon tudok írni. A program koherens, kitűnően összeválogatott volt és a szólista/karmester – zenekar páros is szépen működött együtt. Első benyomásként Lars Vogt-ról lehet nem a legjobb volt ez a koncert, de a művész úrra minden képen érdemes odafigyelni.
Békési Botond
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.