Színtézis

Játszott már Ferdiscsenkót a Félkegyelmű-ben és Mirígyet a Csongor és Tünde-ben. Feltűnt már két Pintér Béla rendezésben (A bajnok; Ascher Tamás Háromszéken) és a Katona József Színház színpadán kívül független produkciókban (pl. Ha@Hamlet) és számos magyar filmben is találkozhattunk vele, legutóbb a BÚÉK-ban.  A Katona társulatának egyik „őstagját”, a mindig mosolygós ó, Jászai Mari-díjas Elek Ferencet új színházi bemutatójáról, a Hegymegi Máté által rendezett Jeanne d’Arc ˗ a jelenidő vitrinében című előadásban nyújtott szerepéről és a „jeannedarcizmusról”  kérdeztük.

Hegymegi Máté személye és rendezői stílusa nem újdonság számodra, hiszen a 2016 decemberében bemutatott Bádogdobban is dolgoztál vele.

Nagyon szerettem és most is szeretek Mátéval dolgozni. Nagyon tudja, mit akar, és ez jó. Kifejezetten örülök annak, hogy egy kicsit kegyetlenebb és gonoszabb fickót játszhatok, amit esetemben is személyre szabott Máté, és…

…és az alkatod ellen megy. Nem titok, hogy szereted azokat a szerepeket, amelyek a „cuki, aranyos, kedves mackó” figurával szembe mennek.

Igen, az ügyész karaktere  kemény is, prűd is. Az ő célja az, hogy elítéljék Jeanne-t. Ezt képviseli, ezt akarja elérni mindenáron. Igaz, parancsot teljesít, de szerintem személyes meggyőződése is, hogy a lány eretnek. Értsd jól: jó érzés keményen, keményet játszani, határozottan és egyértelműen megfogalmazni véleményeket, még ha most ez, persze, nehéz nekem, hiszen nagyon szeretem Blankát [Mészáros Blanka, az előadás címszereplője ˗ a szerk.].

Hegymeginél a próbafolyamat egyfajta műhelymunka?

Igen, adhatunk ötleteket, de őszintén szólva, nincs rá igazán szükség. Nagyon felkészült és precíz. Engem lenyűgöz, hogy 29 évesen ennyit tud a színházról, és ennyire érti annak a nyelvét. A Bádogdob próbafolyamata felejthetetlen számomra. Nagyon sokat kaptam és tanultam abban az időszakban.

Mi a véleményed Jeanne d’Arcról?

Ő ˗ a szó nemes értelmében ˗ „egy ügyű”. Egy ügye van, amit végigvisz tűzőn-vízen keresztül. Bennem is van egy kis Jeanne d’Arc, ám korántsem vagyok ennyire kitartó. Illetve, az vagyok, csak olykor-olykor görbe utakon is járok a célom elérése érdekében. Hatvanszor meggondolok mindent.

Mit értesz a „görbe utakon”?

Néha vissza kell lépni kettőt, hogy előre is tudjál menni. Nem mindenáron, most azonnal kell elérni mindent.

Ezt a mostani fejeddel mondod, vagy mindig is jellemző volt rád ez a gondolkodásmód?

A helyzettől függ. De én sehol sem vagyok Jeanne d’Archoz képest. Színész vagyok, aki próbál éldegélni. A munkám, ez a mindenem.

A kezdetekkor sem volt meg benned az „együgyű” Jeanne szenvedélye? A döntésnél, hogy a munkáscsalád háttereddel művészpályára lépsz, vagy a Színművészetire történő harmadik felvételi próbálkozásodnál?

Nem volt ez olyan nagy küzdelem. Anyukám mindig biztatott és támogatott. Ráadásul nagypapám zenész volt, tehát a művészi vonal sem volt idegen a család számára. Valójában nyitott kapukat döngettem, nem volt kérdés számomra, hogy színész leszek. Az pedig, hogy harmadjára vettek fel… Nos, azt mondom, hála Istennek. Hál’ Istennek, mert így kerülhettem Zsámbékihoz [Zsámbéki Gábor Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Katona József Színház alapító tagja ˗ a szerk.], így lettem a Katona József Színház tagja, így találkoztam és dolgoztam (és találkozom és dolgozom) olyan rendezőkkel, akik meghatározták ˗ és határozzák meg ma is ˗ a pályámat. Nagyon szerencsés fickó vagyok.

Marci, a fiad most lesz 13 éves. Benne látod-e a „jeannedarcizmus” jegyeit?

Ő most teljesen odavan a számítógépért, ilyen téren mondhatom azt, hogy egy ügye van. Teljesen a megszállottja. Bár, ahogyan nézem a fiatalokat, ez nem olyan meglepő. De annyiban is igaz rá az „egy ügyűség”, hogyha valamit csinál, azt teljes odaadással és szenvedéllyel csinálja.

2010-ben elnyerted a 41. Magyar Filmszemle Legjobb Férfialakításért járó díját a Köntörfalak című film kapcsán. Akkor, a Magyar Narancs által készített interjúban azt mondtad, reméled, nem fog valóra válni egy színész barátnőd jóslata, miszerint a díjazott színészeket később már nem nagyon keresik, nem kérik fel. Az elmúlt nyolc év a bizonyíték arra, hogy a vészjósló megjegyzés alaptalannak bizonyult, hiszen azóta is számtalan színházi és filmszereppel gazdagodott a tárházad. 2018-ban elgondolkodtál-e a lassításon, a fokról fokra történő pihenésen?

Nem, szó sincs róla. Nem bírnám ki, nagyon rosszul érezném magam. Persze, előfordul az, hogy van munka, ami már nem fér bele, akkor azt lemondom, de amit tudok, és ami érdekel is, azt mind megcsinálom. Főleg a filmezés! Nagyon szeretek filmben játszani, remélem, még sokáig megmarad az életemben. Azt tudom, hogy olyan kaliberű szerep, amilyent  a Köntörfalakban eljátszhattam, nem sok pályatársamnak adatik meg. Hálás vagyok a rendezőnek, Dyga Zsombornak, hogy rám gondolt. Bízom benne, hogy ilyen ívű szerep még vár rám a jövőben. Szerencsére, Goda Krisztina legújabb filmjében, a most decemberben megjelenő BÚÉK-ban is jó, komoly szerepet játszom.

Komolynak tituláltad az ügyész és a BÚÉK-ban megformált Döme szerepét is. Van bennük hasonlóság?

Annyiban, hogy egyik sem az a tipikus viccelődős karakter, és mindkettő komoly feladat számomra. Döme egy jóindulatú valaki, ráadásul az egyik főszerep is a filmben. Az ügyész egy epizódszerep, aki ugyanakkor végigkíséri az eseményeket, szinte végig jelen van a színpadon.

A december 18-i premierelőadás teljes címe így hangzik: Jeanne d'Arc ˗ a jelenidő vitrinében. Ha te lépnél most egy ilyen vitrinbe, és te néznéd onnan a jelenkor embereit, történéseit, vagyis a körülöttünk lévő világot, mit üzennél nekik, nekünk?

Biztos, hogy önszántamból nem lépnék egy ilyen vitrinbe. De ha már így kérdezed, jelenleg ezek az üzenetek a legfontosabbak számomra: Vigyázz a családodra! Szeresd a munkádat, és a magad erejéből boldogulj, ahogyan csak tudsz! Próbálj meg a szeretteidnek segíteni, és ahogyan csak tudod, támogasd őket! Könnyítsd meg az életüket, és szánj időt rájuk! Ennél fontosabb nincs, bármilyen világban is éljünk.

Az interjút Németh Fruzsina Lilla készítette.
Fotók: Dömölky Dániel