Színtézis

független színházi portál

Visszatérő vendég
Vendégszerzőnk, Lukács Anna írása

Khatia Buniatishvili és a Concerto Budapest közös előadásait majdnem tíz éve hallgathatja a klasszikus zenét szerető közönség. A művésznő idén újra ellátogatott a Zeneakadémiára, ahol két koncertet is adott november 23-án és 24-én, Keller András vezénylete alatt.

 khatia.jpg

 A programot mind a két estén Bernd Alois Zimmermann Un petit rien című kompozíciója nyitotta, ezt követően Strauss Divertimentója (op. 86) szólalt meg, a koncertet pedig Rachmaninov II. (c-moll) zongoravesenye (op.18) zárta. Minden kétséget kizáróan az est legismertebb darabja Rachmaninov zongoraversenye, ami a romantikus zongorairodalom egyik legtöbbet játszott műve, ugyanakkor az első félidőben  is igazán nagyszerű és különleges darabokat hallhattunk. Az alábbi beszámoló a november 23-ai koncert nyomán született.

 

Zimmermann művei keveset játszottak az itthoni hangversenytermekben, pedig a 20. századi zene különös színfoltja a német zeneszerző munkássága, akinek a zenei nyelve igen sokrétű: többek között az atonalitásból, a tizenkétfokúságból és a szerializmusból is építkezik, de olykor a jazz elemeit is fel lehet fedezni kompozícióiban. Az Un petit rien Zimmermann könnyedebb és játékosabb hangvételű művei közé tartozik, amit a zeneszerző Marcel Aymé 1955-ben írt drámájának rádióváltozatához komponált 1958-ban.  Keller remekül összefogta a hét rövidke tételből álló darabot, megmutatva a játékos motívumok minden színességét. A zenekar játékával jól imitálta a sejtelmes éjszakát (1. tétel), a hold metamorfózisát bemutató tételek (2. és 6. tétel) a cím ismerete nélkül is a ködös felviláglás érzetét keltheti a hallgatóban, és az így keletkezett feszültség a zárótétel (Boogie-Woogie holdfényben) derűs könnyedségében feloldódik.

 

Richard Strauss táncszvitje, a Divertimento (op. 86) következett. Strauss, a francia-barokk jelenzős zeneszerzőjének, Couperin-nek a csembaló kompozícióit írta át és hangszerelte meg kiszenekari előadáshoz. Bár a sorozat első darabjait 1923-ban késztette el Strauss, a mű teljes és végleges formáját 1941-re nyerte el és bővült nyolc tételessé. Az első tételtől kezdődően Keller gyönyörűen vezette a zenekart, így a darab atmoszférateremtő ereje az első hangoktól kezdve hatott. Az egymást követő, és az egymásra “válaszoló” szólamok játékát különös érzékenységgel domborították ki a zenekar szólistái, mely előadásmódnak köszönhetően pedig plasztikussá vált a darab. A hangszínnel való finom játék egyik gyöngyszemévé vált a ötödik tételben a fúvósok kiállása, ahol a  fából készült fejjel megszólaltatott fuvola bársonyos hangja csodálatos finomsággal vezette a dallamot. Szintén igaz ez a hatodik tételre is, ahol ismét a fúvós szekció került előtérbe.

 

A szünet után következett az est talán legtöbbek által várt része — az összes eddig szabadon maradt helye a koncertteremnek megtelt: Khatia Buniatishvili előadásában Rachmaninov II zongoraversenye, amely mű a romantika zongorairdalomának egyik ékköve. Ez a darab lehetődéget biztosít arra, hogy minden, ami a mai szemlélet által romantikusként elgondolható, megmutatkozzék. Legyen szó akár lágyan áradó ézelmekről amelyek később hatalmas magaslatokba törnek, akár csöndes melankóliáról  és mindent magával ragadó, elsöprő indulatokról, vagy előadói virtuózitásról.

 

A művésznő  hűen önmagához nemcsak játékával örvendeztette meg a közönséget, hanem káprázatos megjelenésével is, hiszen a tőle megszokott módon, most is egy pazar ruhakölteményben vonult be a színpadra, ami legalább mondható oly annyira romantikusnak, mint az eljátszani kívánt Rachmaninov darab.

 

Az első tétel indító akkordjait biztos kézzel játszotta, és ehhez kapcsolódott lágyan a zenekar. A zenekar és a zongora kezdeti összhangja a tétel további részében már kevésbé volt kiegyensúlyozott. Bár a tempóválasztás tökéletes volt, a zenekar dinamikával való játéka átmenetek nélkülivé vált és így a szélsőségességek között ingadozva a saját szólamai között sem volt tökéletes az egység, és ebből adódóan a zongora szólamával való közös játék összhangja sem tudott teljességében kibontakozni. Ugyanakkor a második tétellel kezdődően a zenekar és a szólista egymásra tudott hangolódni és így a lassú tétel igazán csodás pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget.

 

Nem lehet elégszer kérni a hallgatóságot, hogy legyenek kedvesek kikapcsolni a telefonokat, a zsebkendőiket előkészíteni, és ha máskor nem is, a cukorkát két tétel közöt is ki lehet bontani (vagy kezdés előtt)…Sajnos a lassú tétel legszebb, legérzékenyebb része a jól megszokott Iphone csengőhangnak esett eldozatául.

 

A záró tételben érett össze teljesen a zenekar és a szólista játéka: az igazán lendületes és erőteljes kezdés után a szépen megformált dinamikai ívekkel átitatott játék a fináélig  tartott, amit vastaps követett.
Ráadásként Schubert c-moll Impromtu-jét (op 90. no. 3) kaptuk, ami az est legbensőségesebb pillanatává vált.

 

Lukács Anna

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szintezisonline.blog.hu/api/trackback/id/tr815344066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kövess minket Facebook-on is!

Címkék

Alföldi Róbert (2) Ascher Tamás (2) Átrium (2) Bánfalvi Eszter (1) Bányai Kelemen Barna (1) blog (12) Bodó Viktor (1) Budapesti Fesztiválzenekar (1) Csákányi Eszter (2) Czajlik József (2) Danis Lídia (1) Dollár Papa Gyermekei (1) Elek Ferenc (1) Esterházy Péter (1) Fekete Ernő (2) FÉM (1) FÉM Színház (1) Fesztiválzenekar (1) Fodor Tamás (1) Forte (1) Für Anikó (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegymegi Máté (1) Herczog Noémi (1) Hevér Gábor (1) Homonnai Katalin (1) interjú (12) Jászai Mari Színház (1) k2 (1) Kárpáti Péter (1) Katona József Színház (5) klasszik (22) konfliktuskezelés (1) Kricsfalusi Beatrix (2) kritika (42) Kurta Niké (1) Lovas Dániel (1) Mácsai Pál (1) Makranczi Zalán (1) Maladype (1) Mészáros Blanka (1) Molnár Piroska (1) Mozsár Műhely (1) Mucsi Zoltán (1) müpa (1) Művészetek Palotája (4) MU Színház (1) My Land (1) Nemzeti Filharmonikus Zenekar (1) Nemzeti Színház (1) Nyakó Júlia (1) Olasz Renátó (2) opera (4) Örkény Színház (2) Orlai Produkciós Iroda (2) Pallagi Melitta (1) PanoDráma (1) Polgár Csaba (1) Radnóti Színház (1) Recirquel (1) Rózsavölgyi Szalon (1) Rujder Vivien (1) Sipos György (1) Spilák Lajos (1) Stereo Akt (2) Stohl András (1) Stúdió K (6) szabadegyetem (2) Szamosi Zsófia (1) színház (1) Szkéné (4) Szkéné Színház (3) tánc (1) Tenki Réka (1) Trafó (1) Trokán Nóra (1) Tünet Együttes (1) Udvaros Dorottya (2) újcirkusz (1) Urbán András (2) Vígszínház (2) Weöres Sándor Színház (1) Woyzeck (1) Ziggurat Project (2) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő