Színtézis

A Munkavégzés során nem biztonságos egy 2012-ben – Lucy Kirkwood tollából – született modern dráma, amely nemcsak Magyarországon, hanem Angliában is nagy sikert aratott. Ez a mű ugyanis azon kevés alkotás közé tartozik, amely már önmagában is külön értéket képvisel, és amely értéket csak tovább növeli Máté Gábor kiváló rendezése, illetve a nagyszerű színészi játék. De nézzük meg pontosan, hogy valójában mennyire biztonságos, vagy éppen veszélyes a mű, és mindaz, amit közvetíthet számunkra.

Az előadás cselekménye gyakorlatilag pár szóban összefoglalható: Sam (Dér Zsolt) – a Doghouse pornómagazin egyik dolgozója – egy kellemetlen ügy következtében elveszíti munkáját. Azonban a darab messze nem írható le pusztán ezzel a mondattal, hiszen a nézők csak számos hihetetlenül élmény- és ingergazdag jelenet után állhatnak fel a székekből. Az előadás ugyanis kérdez. Semmit sem állít, semmit sem javasol, csak megjelenít, ábrázol és ezáltal kérdez.

A műnek már a címe is markánsan utal arra, hogy tabutémát boncolgat, hiszen A munkavégzés során nem biztonságos megjelölés (vagyis angolul a Not safe for work/NSFW) az internet világában olyan tartalmak jelölésére használatos, amelyek letöltése munkahelyen nem ajánlott, mivel valószínűleg pornót, vagy soft-pornót tartalmazhat. Tehát a cím már olyan allúziókat hoz játékba, amelyek alapján a befogadó joggal feltételezheti, hogy szokatlan előadással áll szemben. Egy másik értelmezés szerint azonban a cím a munka világára, és az ott megjelenő biztonságos és legitim, illetve veszélyes és illegitim viselkedésformákra (is) utal. E két értelmezés már alapvetően kijelöli azt a témát, amelyet az előadás megjelenít a színpadon: vagyis a szexualitást, a médiát, a munkavállalást és mindezek kapcsolatát. 

Az előadás, a rendezés és a színészek karakterértelmezése külön érzelemgazdaggá és tartalmassá tette a darabot. Rupert szerepéhez kiválóan nyúlt Tasnádi Bence, aki amellett, hogy végig megnevettete a nézőket, kiválóan jelenítette meg az elvtelen és mindig behódoló munkást, akinek egyetlen célja a saját jólléte. Miranda szerepében Pelsőczy Réka a karrierista nő archetípusát mutatja be számunkra, amíg Rujder Vivien Charlotte-ot alakítva a profi, de hűvös női dolgozót testesíti meg. Kocsis Gergely (mint Aidan) és Takátsy Péter (mint Mr. Bradshaw) tökéletesen viszik színre a kétszínűség és a kapzsiság párharcát, amely a cselekmény ennyik fő mozgatórugójává válik. Dér Zsolt Sam szerepében pedig játékával azt értékelteti a befogadókban, hogy az előadás nem pusztán egy egyszerű társadalomkritika, hanem azzal egyidejűleg egy beavatásdráma is. E beavatás során a még tiszta Sam ismeri meg a munka világát, sőt tulajdonképpen magát a világot. Máté Gábor rendezése pedig csak ráerősít erre az érzésre. A darab tagolása, és hangsúlyainak elrendezése révén egy kirajzolódik Sam beavatástörténete, Rupert életfilozófiája, Charlotte értékrendszerváltozása, a női nem férfi és női megítélése és az újságírói tevékenység minden nehézsége. 

A színpad egészen különleges helyzete már önmagában is izgalmassá tenné az előadást. A téglalap alakú színpad a nézőtér közepén helyezkedik el, a székek pedig a téglalap két hosszanti oldalán találhatóak. Ennek az a következménye, hogy a színpadnak tulajdonképpen nincs elő- és hátsótere, vagyis a színpad egy egyszerű nyitott térré változik, amelyben a színészek teljesen szabadon mozoghatnak anélkül, hogy kötnék őket a klasszikus színpadelrendezés szabályai. Ettől a színészek mozgása sokkal természetesebb és életszerűbb lesz, elveszítve a sok színházban megfigyelhető teatralitást.

És hogy veszélyes-e számunkra ez az előadás? Igen! De csak akkor, ha nem nézzük meg, és nem hallgatjuk meg a mondandóját. Ha ugyanis szembenézünk azzal, amire ösztönöz minket, nem lehet baj. Viszont vigyázat: munkavégzés során nem biztonságos! 

Boross Krisztina
Fotók: Dömölky Dániel